2015. július 27., hétfő

Boldog születésnapot Gary Gygax!

Mai napon ünnepelné a 77. születésnapját a szerepjátékok apja, Gary Gygax. Már nincs köztünk, de az amit maga után hagyott nem fog egykönnyen eltűnni, ugyanis az ő nevéhez főződik a Dungeons and Dragons, a világ talán legismertebb és legkedveltebb szerepjátéka és sok más nagy sikerű alkotás.



Gary 1938. július 27-én született Cichago-ban, majd egykeként nőtt fel Lake Geneva-ban. Édesapja egy svájci származású hegedűművész, édesanyjáról nem sokat tudni, annyi biztos, hogy amerikai állampolgár volt. Fiatal korában talán nem mondták volna meg, hogy egyszer igen is sokra fogja vinni, mivel a középiskolát sem végzett el és alkalmi munkákból tartotta fenn magát miután kiköltözött a családi házból. Biztosítási ügynökként dolgozott, miközben Jeff Perren-nel karöltve megálmodták a Chainmail-t, melyet a Dungeons and Dragons elődjének is tekintenek. A játék egy mini "wargame" tehát egy fantasy világban játszódó háborús, stratégiai játék. A szerepjáték új alapjait fektették le ezzel. 


Ezt követően 1972-ben Don Kayle társaságában megalapították a TSR (Tactical Studies Rules) kiadót, melynek keretein belül adták ki az Advanced Dungeons and Dragons szerepjátékot. Társa tragikus halálát követően Gary 1975-ben  Brian Blume-mel karöltve létrehozta a  TSR Hobbies, Inc-t. Ezzel párhuzamosan a korábbi TSR megszüntette tevékenységét és az új cég keretein belül adták ki különböző játékaikat. A kiadások között szerepelt a  Boot Hill, Indinana Jones játékok és még a  Marvel Super Heroes is.

Figyelmét azonban sohasem egy dolog kötötte le, dolgozott magazinnál, segédkezett számítógépes játékokban és folyton igyekezett a D&D-t finomítani. Az ő nevéhez fűződik a DragonChess is, ami egy 3D-s sakkjáték, illetve figurák kiadását is vállalta. Életművének sokan emlegetik a Lejendary Adventure számítógépes játékot.

Sokat a magánéletéről nem lehet tudni, egy dolog azonban az ő esetében is elmondható. Minden sikeres férfi mögött áll egy erős nő. Felesége sokat segített neki és támogatta őt álmai megvalósításában. Ennek és az ő elvakultságának meg is lett az eredménye, számtalan játék és ötlet fűződik az ő nevéhez, mely a már általunk ismert szerepjáték-kultúra alapja. A sors azonban őt sem kerülhette el, 69 évesen hunyt el 2008. március 4-én szívrohamban Lake Geneva-ban.



"Remélem olyan fickóként maradhatok fenn, akiről tudták, igazán szeret játszani, és minden tudását és játékörömét megoszthatta a világgal."

2015. július 24., péntek

Szerepjáték Magyarországon - A felvirágzás kora

A cikksorozat első felében már beszéltünk arról, hogyan és milyen formában tört utat magának a szerepjáték hazánkban. Bár nem volt erőteljes a kezdés, ettől függetlenül sikerült egész hosszú ideig fenntartani az emberek érdeklődését ezzel kapcsolatban.

A csúcspont talán akkor érkezett el, amikor megjelent a M.A.G.U.S. szerepjáték, mely mögött már jóval fejlettebb marketing stratégia húzódott, mint elődje esetében. Ez a játék is fantasy világban játszódik, ám olyan részletességgel írja le a világtörténelmet, földrajzi helyeket, hogy mind a mai napig a legkidolgozottabb hazai játékok egyike. A rendszere is egészen új alapokon nyugszik, az alkotóknak sikerült egy egészen egyedit és maradandót létrehozniuk.

Az Első kiadás 1993-ban jött ki, melyet követett az Első törvénykönyv, majd a második, a Bestiárium és további fejlesztések, újragondolások. Magáról a játékról későbbi cikkeinkben bővebben olvashattok majd, ezekre most nem térek ki. Egy pár sor erejéig azonban mégis csak maradjunk ennél a játéknál. A könyvek a Valhalla Páholy gondozásában kerültek kiadásra, és a Rúna magazinnak köszönhetően folytonosan olvashattunk infókat, híreket A M.A.G.U.S. láz mellett egy időben tombolt legalább ekkora intenzitással a D&D őrület is. A Dungeons and Dragons elnevezésű játék az első amerikai szerepjáték, mely magának az műfajnak is a kirobbantója. Voltak, akik a magyar készítésű játékokat nem vették komolyan és az eredetire esküdtek. Az ellentét a két tábor között érezhető volt, a másik oldal is szeretettel hívta fel a figyelmet a játék gyenge pontjaira. Az oda-vissza való szurkálódások azonban arra jók voltak, hogy az érdeklődés ne lankadjon.



Ahogy mindenből, ebből is sokan profitáltak. Boltok nyíltak, melyek közül néhány mind a mai napig üzemel. A témához kapcsolódó termékek árusítása jó üzletnek minősült egészen addig, amíg az érdeklődés lentebb nem hagyott. Dobókockák, szütyők, könyvek, karakterlapok, társasjátékok és kártyajátékok is sorra jelentek meg, melyeket borsos áron el lehetett adni.

A 1990-es évek generációja azonban szépen lassan felnőtt, dolgozni kezdett és emellett már nem jutott annyi idő a hobbinak való hódolásra. Talán emiatt is tapasztalhattuk meg azokat az éveket, amikor is érdemi újítások, illetve új játékok nem láttak napvilágot. Itt volt továbbá az internet és a PC játékok kora, melyek az új generációt jobban lekötötték, mint az egész hétvégét átfogó játék a barátokkal. Az első felvonást azonban azzal kezdtem, hogy reneszánszát éli a szerepjáték. Napjainkban újra egyre nagyobb teret kapott a téma. Webshopok nyíltak, online szerepjátékos oldalak készültek és a számítógép előtt gubbasztó fiatalság új érdeklődési kört fedezett fel. A „nagyok” boldogan adják tovább tudásokat az újonnan érdeklődőknek, melynek köszönhetően egyre nagyobb és nagyobb körben terjed el újra a játék öröme. Manapság már nincsenek nemi vagy korbeli korlátok sem. A szerepjátszó klubbok folyamatosan bővülnek és ismét megjelentek a saját készítésű játékok.


A XXI. századi szerepjáték kultúrával sok minden új megvilágításba került és sok új lehetőség tárult fel előttünk. Persze régebben is voltak ilyen játékok, manapság azonban egyre több lehetőség van ezek kipróbálására is. Ne feledkezzünk meg az internet világáról sem, ami régebben a vesztét okozhatta volna eme szenvedélynek, mostanra egy újabb mozgatórugója lett. Minden elérhető és földrajzi korlátozások nélkül is kapcsolatba léphetünk más játékosokkal, csoportokkal. A mai kor szerepjátszó szokásairól a cikksorozat harmadik felvonásában olvashattok.

2015. július 23., csütörtök

Szerepjáték Magyarországon - A kezdetek

Egyesek szerint a szerepjáték napjainkban éli reneszánszát. Letagadhatatlan tény valóban, hogy egyre több teret kap ez műfaj és egyre többen foglalkoznak ezzel a témával. Tekintsünk kicsit vissza a kezdetekhez, honnan indult hazánkban a műfaj iránti rajongás és mikor is hanyatlott el.

Hazánkat nem érte el egyből az őrület, ami végig hasított Amerikán. Mondhatni lépésről lépésre kaptunk ízelítőt a játék öröméből. A külföldi nagy sikerű játékokat csak nehezen lehetett beszerezni, a kalóz fordítások pedig sokszor élvezhetetlenek voltak. Ennek köszönhetően csak hazánk kis rétegéhez jutottak el. Jött azonban a rendszerváltás és ekkor minden megváltozott. A külföldi cikkek hirtelen mind elérhetővé váltak és a nyelvi korlátok is oldódtak. Egyre több helyről voltak beszerezhetőek a szabálykönyvek és egyre olcsóbban.

Ez még nem jelentette azonban azt, hogy minden fiatal szerepjáték függővé vált volna. A műfaj iránti rajongás kicsivel később hódított teret leginkább a M.A.G.U.S magyar fejlesztésű játéknak köszönhetően. Volt viszont egy elődje, ami nem más, mint a Harc és Varázslat, amit szintén magyar fiatalok álmodták meg az AD&D – Advanced Dungeons and Dragons-t alapul véve.




A Harc és Varázslat egy mindössze két füzetből álló játék, mely sok újdonsággal még nem szolgált, mind a technikai mind a tartalmi megoldások nagyban hasonlítottak amerikai nagy testvérére. Valószínűleg pont ennek köszönhető az, hogy nem terjedt el széles körökben. Pedig az alkotói terveztek neki folytatást. A játék fantasy világban játszódik, melyet egy tüzet okádó „személy” teremtett meg. A rendszere szintlépéses, tapasztalatpont gyűjtögetős elven működik, viszont a maximálisan elérhető szint csak 10-ig terjed. A játék sokszor bonyolult annak ellenére, hogy legtöbb esetben K100 dobálásával kell a helyzetet megoldanunk. Kidolgozatlansága ellenére azért nem haszontalan a két könyvecske és maga az elgondolás a saját készítésű játékról. Ha 1991-ben nem adja ki a Sportorg Kiadó Kft. akkor lehet a M.A.G.U.S és más jól sikerült hazai játék készítői sem kapnak ihletet és kiindulási pontot egy saját tervezésű világhoz.

Az első könyv a kalandozóknak szól. Leírja, hogyan alkossunk karaktert, milyen fajt és kasztot választhatunk, túl sok választás nincs, de azokról bőven kaphatunk információt, amikkel játszhatunk. A második felvonást a kaland mesterek részére írták. Található benne egy kis leírás, arról, hogyan meséljünk. Az ötletek és tanácsok mellett azonban kapunk egy próba játékot is, illetve ide rótták fel a bestiáriumot.



Eladott példányszám sajnos nem ismert, annyi biztos, hogy mai napig is beszerezhető, bár igen nehezen. Antikváriumokban, könyvesboltokban lehet rá bejelentkezni, ritkább esetben egyéb webes felületen is megtalálható. Arról, hogy érdemes-e megvenni, mindenkinek magának kell döntenie, az ára nem égbe kiáltó, csak utána kell járni. Az nem garantált, hogy életre szóló élmény lesz, de a kipróbált játékok listáján előkelő helyre kerülhet, még is csak az első hazai szerepjátékról beszélünk.


Annak ellenére, hogy az első próbálkozás nem volt annyira nagy sikerű, a későbbi években ettől függetlenül is beköszöntött a szerepjáték kora. Bár itt sem százezres tömegekről beszélünk. Leginkább baráti társaságok, csoportok ültek össze játszani zárt köreiken belül. Ilyen kis társulásokból viszont a ’90-es években nem volt hiány. A gyenge kezdést követő erős felzárkózásról, illetve a műfaj virágzásáról a következő cikkben olvashattok.

2015. július 21., kedd

Kocka, avagy a kalandozó legjobb barátja

Gyakorlottabb szerepjátékosok tudják, mekkora szerepe van a dobókockának egy szerepjáték során. De mitől lesz jó egy kocka?

Annak, hogy milyen kockát használunk, nem igazán van jelentősége. Manapság már bárhol lehet „jól használható” darabokat kapni. Van feltétele annak, hogy jó-e az eszközünk, de ha ennek megfelel – és tegyük hozzá egy kritériumnak annyira nem nagy kihívás – akkor nincs különbség a nagy, kicsi, színes vagy egyszínű között. Egy jó kocka szemben lévő oldalainak száma mindig egyel több, mint az oldalak száma. Ha hatoldalú kockával dobunk és felül hatos van alul egy lesz, ha hármast dobunk, akkor a négyes lesz lent és így tovább. Vásárlás előtt érdemes ezt leellenőrizni, ha minden esetben eggyel nagyobb számot kapunk, az általunk választott tárgy megfelelően működik.

Jogos lehet a kérdés, hogy akkor mi alapján válasszuk ki a tengernyi kínálatból a hozzánk illőt, illetve mi ez a kultikus ragaszkodás ehhez a kis tárgyhoz. Legtöbb esetben azért veszünk meg egy kockát vagy egy szettet, mert tetszik. És itt a lényeg. Játék során sűrűn fogod dobálni, válassz olyat, amit szívesen nézegetsz akár egy fontos döntés meghozatala közben, vagy amit el tudsz képzelni a kezeidben. Így sem könnyebb a választás, ugyanis sok dologban eltérhetnek egymástól. Válogathatunk különböző színűek között, az sem mindegy, milyen minta van rajta. Díszest vegyek vagy egyszerű számozottat? Legyen tömött vagy áttetsző? Sőt, rendelhetek akár fémből készült kockát is.




Az esetek többségében a szerepjátékokhoz gyártott kellékek jelképeznek egy játékbéli fajt, tárgyat, vallást. Ha szereted a törpéket, könnyen találsz olyan szettet, melynek minden darabján rúnaírás található. Az igényesebb kockákhoz találsz szütyőt is, bár külön is be tudod őket szerezni. Mivel egy kaland során nem csak K6-ot (6 oldalú kocka – angolosan D6, mint dice) használsz, ezért akár darabonként is összeállíthatód a saját gyűjteményed. Ennek javasolt darabjai a következők:

- 1 db K2, amit érmével helyettesítünk
- 1 db K4
- 1 db K6
- 1 db K8
- 1 db K10
- 1 db K12
- 1 db K20
- 1 db K100, amit 2 db K10-el is helyettesíthetünk

Amennyiben rendelkezel a megfelelő számú kockával a neked tetsző színben és mintával, jöhet a beavatás. Bár azzal kezdtem az elején, hogy nincs különbség köztük, azért ez nem egészen igaz. Attól függően, hogy milyen anyagból készült, más a súlya, másként kell eldobnod a kívánt szám eléréséhez. Nem árt csak úgy dobálgatni őket, hogy hozzászokj a használatukhoz.

Kanyarodjunk kicsit misztikusabb témához. Hallottunk már sokan olyat, hogy egy játékos százszázalékosan tudja iránytani kockái mozgását. Ez sok gyakorlással és rutinnal megközelíthető, de képtelenség. A kocka a véletlenszerűséget hivatott szolgálni, olyan döntést hoz, melyet mi a szerencsénkre bízunk, mi jó lenne abban, ha mindig azt a számot adná, amit várunk tőle? Ettől függetlenül azért a legtöbben próbálkozunk azzal, hogy uralmunk alá vonjuk őket. Van, aki arra esküszik, hogy sokat kell magánál tartania, mert így átveszik egymás energiáit és létrejön az összhang. Mások a dobás technikájára esküdnek. Ám akad olyan is, aki számítások alapján próbálja kitalálni, mi lesz a következő dobás eredménye. Ez persze annál nehezebb, minél többoldalú kockával dobunk.


Attól függetlenül azonban, hogy mennyire engedelmeskednek nekünk, a játék élményét emelik. Egy félre sikerült próbálkozás tud csak igazán szórakoztató lenni. Arról nem is beszélve, hogy a sok különböző kocka milyen jól mutat egymás mellett az asztalon. Így hát mindenkinek bátran ajánlom a saját szett gyűjtögetését. A beszerzése nem olyan nehéz, játékboltokban, webshopokon kapható. Az ára eltérő, attól függ, egy darabot vagy többet vásárolunk, egyszerűbbet vagy esetleg kidolgozottabbat. Vannak drágább darabok is, de kis spórolással hamar hozzájutunk, arról azért ne feledkezzünk meg, hogy bármennyire is függ tőle a sorsunk játékon belül, valójában ezek csak apró tárgyak.



Kedvcsináló útikalauz kezdőknek

Amikor a szerepjáték szóba kerül, a legtöbb embernek csinos, nővér ruhába beöltözött hölgyek és magukat nagyon betegnek tettetett szeretők jutnak az eszébe. Nem is tévednek akkorát, hiszen ez is a szerepjáték egy formája. Mi viszont nem ezzel a módozattal fogunk foglalkozni, így akit feltüzelt a bevezetés, attól mélyen hajlongva kérünk ezúton elnézést. A kedv azonban ne lankadjon, izgalmas vizekre evezhetünk, bármely formáját próbáljuk ki a szerepjátéknak, angol nevén a role-playing game-nek.

Az RPG – lásd fent a jelentést – egy Amerikából, régi időkből származó játék műfaj, melynek lényege a karaktereddel való azonosulás. A játékos, vagy más néven a kalandozó egy általa megkreált, az aktuális világ rendszerének megfelelő karakter bőrébe bújik. Rendben van, de milyen világban és kibe bújik bele? Az attól függ, milyen szerepjátékról beszélünk. Több fajtája van, a legkedveltebbek közé tartozik a fantasy, dark fantasy, de ismerünk nagy sikerű sci-fi játékot, vagy akár post-apokaliptikus világban játszódót is. Lehetsz detektív, vagy ízlés szerint egy horror film főszereplője. A paletta hatalmas, melynek csak a képzeletünk szabhat határt.

Ez nem jelenti azt, hogy itt nincsenek szabályok, épp ellenkezőleg. Minden játéknak meg van a maga szabálykönyve, ez határozza meg az alapokat. A műfaján kívül tehát ez is nagyban befolyásolja a játékélményt, de nem minden része szent írás, vannak elemek, melyeken módosíthatunk, ha szeretnénk. Egységes azonban, hogy mi alapján cselekszik a karaktered, mit milyen sikerrel teljesít és mire hogy reagál. Részben persze rajtad múlik, de ahogy a való életben, itt sem minden úgy alakul, ahogy te szeretnéd. Ebben a világban azonban nem sorsnak, hanem kockának hívod ezt az erőt, mely nagy befolyással van tetteidre. A szerepjátszani tehát dobókockák segítségével érdemes. Mindig az adott játék határozza meg, mi az, amit kockával kell eldöntenünk és, hogy milyen módon. Akkor ne is kezdjek bele, ha nincs megfelelő mennyiségű és fajtájú kockám? De! Van ugyanis egy másik mozgatórugó, melyet KM-nek, tehát kaland mesternek hívunk.

A KM vázolja fel a világot, melyben karaktered tengeti mindennapjait. Ő mondja meg mit érzékelsz, kivel találkozol, mi van körülötted, mondhatni ő a szemed, füled, orrod, stb. Amit ő kijelent, az úgy van, akkor is ha neked ez nem épp a legmegfelelőbb. Azt pedig minden játékos jól tudja, hogy a mesélő annál boldogabb minél nagyobb slamasztikában tudhatja szereplőit.


Van tehát egy mindent tudó, agyafúrt kalandmesterünk, dobókockáink lehetőleg minél nagyobb mennyiségben és minél több oldalszámmal és ott ülünk mi az asztal körül, nézzük egymást, mint a félénk óvodások, mi kell még ahhoz, hogy elmondhassuk, mi most JÁTSZUNK? Karakterlap? Nem árt, ha van, de elég egy üres papíros is, amire felfirkálom az adataimat. Szabálykönyv? Az mindig jól jöhet, nem tudhatunk mindig mindet, de ilyenkor akár improvizálhatunk is. És ha mind meg van és mi még mindig csak ülünk egymással farkasszemet nézve? Ami elengedhetetlen, hogy akarj kimozdulni a szürke világ valóságából. Akard átélni, milyen lehet vámpírnak, orknak vagy időszámításunk után 10 785-ben született katonának lenni. Merj a karaktered szájával beszélni, az ő agyával gondolkozni, és ami a legfontosabb, az ő szívével érezni. Ha elsőre nem megy, ne aggódj, senki nem születik kalandozónak. Egy hosszú folyamat, amíg megtanulsz úgy játszani, ahogy a profik, ettől függetlenül élvezd a játékot, hisz ez a lényege. Szórakozz! Legyen élmény, melyet a barátaiddal együtt élsz át.