Betekintő a gépfegyveres orkok és gótikus szervópáncélok világába

Tetőtől talpig páncélba burkolózott katonákkal mára már tele van a média. Manapság már a szervó páncélok sem számítanak oly ritkának. Mitől olyan különleges akkor a Warhammer 40000 univerzuma, mely szintén bővelkedik ezekben? Egy ork fejszével veszélyes, adj neki egy gépfegyvert és a leghalálosabb ellenféllé változik, mely ellen a páncél sem nyújt teljes védelmet. Mi segíthet tehát akkor, ha a legerősebb vértezet sem garantálja a túlélést? A hited abban, hogy túlélheted ezt az egészet...

„A csillagok közt nincs már béke, csupán öldöklés, sötétség, hideg, és a vérre szomjazó kegyetlen istenek kacaja”

Mielőtt belevágnánk az elevenjébe vizsgáljuk meg a címet mert már ez is sokat elárul magáról a világról. A warhammer egy angol szó melynek jelentése „Harci Kalapács” vagy „Csata Pöröly” kik ismerik ezt a primitív fegyvert, leggyakrabban a nyers erőt és a kegyetlen brutalitás hozzák vele párhuzamba. S talán ők állnak a legközelebb az igazsághoz mert ha ezt az univerzumot egy szóval kellene jellemezni akkor az Erőszak vagy a Brutalitás lenne a legtalálóbb.

Kik belépnek ebbe a világba a mostani élete minden kényelmét hátra hagyva, egy soha véget nem érő galaktikus konfliktusban találják magukat hol emberek és megannyi idegen faj vívja hősies vagy éppen elkeseredett harcát a túlélésért. Számtalan planéta, és nép várja azt hogy a kalandorok felfedezzék minden titkát és meg vívják hatalmas háborúit…

A GameWorkshop írói 1987-ben igen nagy fába vágták a fejszéjüket mikor úgy döntöttek hogy egy Fantasy világbók készítenek sci-fi adaptációt, s mivel mindent egy lapra tettek fel az új világ bölcsője könnyen a sírjává is válhatott volna. Szerencsére nem így történ, s mára ez a folyton fejlődő univerzum oly összetett és tartalmas lett hogy a játékosok nagy része biztosan megtalálja a helyét benne. Erről egyedi stílusa és hangvétele is gondoskodik, ha a stílust egyszerűen sci-finek neveznénk nem fednénk le teljesen a valóságot és nem érződne az a Gótikus hangulat mely magával rántja a játékosok többségét, s akkor még nem is beszéltünk a Fantasy elemekről. Űrhajók és Mágia?! Igen! Sőt

Démonok és orkok! Képzeld csak el mit is tennél ha egy lövészárokban kuporogva, legjobb barátod –a megbízható lézerkarabélyod – szorongatva néznél farkasszemet ezekkel a rémekkel, vagy ha hatalmas acélcsizmád alatt úgy roppanna ketté egy génorzó gerince mint egy száraz fa ág. Mihez kezdenél egy olyan világban ahol csupán egy vagy az arcnélküli tömegek milliárdjaiból, hol csak egy út vezet felfelé a Dicsőség, mely nem hogy nem örök, de tiszavirág életű épp mint minden ember…

Vigyen bárhova a sors, járj bármilyen úttalan úton, egy dolgot soha ne feledd: „A 41. évezredet írjuk. A Császár már több mint tízezer éve ül mozdulatlanul a Terra Arany Trónusán…”

Hogyan ne szállj el. Az aktatáska története.

Legtöbben beleestünk már abba a hibába, hogy a játék elején oly mesteri módon kigondolt karakterünkkel kissé túlzásba estünk. Nem csoda, hisz csábítóak az epikus fegyverek, a menő ruházat vagy akár a ritka, különleges ereklyék birtoklása. Van azonban egy határ, amit érdemes meghúzni!

A Dobran Team csapata bővelkedik az eltúlzott karakterekben, illetve azok fegyvereiben. Az egyik legtöbbet emlegetett epikus – ám a valóságban használhatatlannak tűnő – felszerelés egy aktatáska volt, mely egy játékosunk fejéből pattant ki. A táskában tartotta fegyvereit, mely egyszerre praktikus és kényelmes megoldás is… Vagy inkább gondoljuk át? Hogy férhetne bele egy olyan pici táskába egy kard és egy gépfegyver? Miért tenne bármelyik kalandozó is ilyet, még akkor is ha mondjuk titkos ügynökkel játszik? Legkevésbé sem praktikus és ami a legfontosabb, nem megoldható! A játékot ettől függetlenül karakterünk zökkenőmentesen végig vitte, bár ez leginkább a kaland mesternek volt köszönhető. A másik legkedveltebb történetünk, amikor a hozzánk frissen csatlakozott társunk kezdte el mesélni, hogyan néz ki a karaktere. Mentségére szóljon, egy olyan lényt próbált megformálni, mely valóban bővelkedik testi elváltozásokban és képzeletünket felülmúló a kinézete, de ettől függetlenül életképes. Nem úgy, mint barátunk, akinek kard lábai voltak, egyik kezével a vizet, a másikkal a tüzet irányította. Hátából két szárny emelkedett ki, farka pedig a teret volt képes uralni… Nem, ilyen nincs! A legmerészebb szerepjáték világában sem, ahol a fizikai törvényeknek – még, ha azok másabbak is – egy ilyen lény vagy akár fegyver megfelelne.

Hogy lehetek egyszerre minden képzeletet felülmúlóan menő úgy, hogy közben reális is maradok? Szerintem egyszerű a megoldás. Igyekezzünk kreatívak lenni, de legyen szó karakter megalkotásáról, vagy fegyverről, képzeljük el, a valóságban, hogyan nézne ki. Életképes lenne? Tudnánk valóban használni? Ha a válasz nem, akkor gondoljuk át, hol van benne a hiba. Fogalmazzuk meg magunkban, mit szeretnénk az ellenségünkből kiváltani, amikor meglát bennünket. Félelmet? Szorongást? Rajongást? Ha kitaláltuk, már is sokkal egyszerűbb elképzelni, belőlünk mi váltaná ki ugyan ezt az érzést. Ha azt szeretném, hogy elbűvölő legyen a karakterem, nem kell feltétlenül mini bőr ruciban mászkálnom és abban megtennem az akrobatikus mozdulatokat egy esetleges harc során – mert ez sem reális, kivéve, ha a Matrix világában játszunk… Elegendő magam elé képzelni egy gésát, aki egy pillantásával képes elcsavarni a férfiak fejét. Így a figyelmemet nem a pimaszul kevés ruhámra, hanem az arcomra, gesztusaimra vagy akár a kisugárzásomra összpontosítom. Valóságosabb, nem?

Akkor is, ha sikerült egy élethű karaktert megalkotnunk, még elbukhatunk vele a játék során. A karakter személyisége, jelleme is könnyen elrontható, ha nagyon radikálisan állunk hozzá egy dologhoz. A való életben sem csak jók vagy rosszak, bátrak vagy beszarik vagyunk. Alakítsunk ki egy jó kis jellemet hősünknek, de tudjunk a helyzethez, társainkhoz is alkalmazkodni. Ha egy karakter a játék folyamán egyre csak ugyanazt hajtogatja és mindig ugyan úgy cselekszik, hamar ráunnak a többiek, a mesélő sőt akár mi magunk is. Törekedjünk megőrizni jellemünket, de ne féljünk a jellemfejlődéstől és a változatosságtól.

Annyira nem kapcsolódik ide, de ha már az elrugaszkodásról beszélünk, érdemes szót ejteni arról is, hogyan beszélünk a karakterünkkel. Egy középkori világban játszódó történet főhőse nem úgy fog szólni társaihoz, mint ahogy mi tennénk. A „Srácok, tegyük el magunkat holnapra, mert nehéz meló vár ránk és k*va korán kell kelnünk” helyett használjuk inkább a „Barátaim, feküdjünk le most, hisz holnap bőven akad tennivalónk, pirkadatkor indulunk” mondatot.

Amennyiben ezt végig olvasva úgy érzed, a szerepjáték nem is igazán neked való, esetleg így nem látsz benne élvezetet, ne keseredj el. Egyrészről, néha valóban mókás elszállósan játszani, másrészről pedig vannak olyan játékok is, ahol kifejezetten erre összpontosít a játék. A túlzás szerelmeseinek is találtak már ki megfelelő sztorit és világot az alkotók. Arról nem is beszélve, hogy ezekbe a hibákba mindenki bele fog esni eleinte, idő kell ahhoz, hogy tökéletesre fejlesszük ezt a tudásunkat. A profivá válás útja viszont garantáltan mókás lesz így.

Az említettek neveit szándékosan nem írtam le, nehogy emiatt legyetek róluk rossz véleménnyel. Zárójelben csak annyit jegyeznék meg róluk, hogy az egyikőjük neve Sz-szel kezdődik és ámel a vége, a másik jómadár neve pedig A betűvel indul és bu a befejezése J